A kezelési terv alapelvei 

Az implantációs kezelés sebészeti részét megelőzi egy átfogó betegértékelés, műtét előtti diagnosztika és egyéni kezelési terv. A nem megfelelő kezelési terv akár az implantátum elvesztését is eredményezheti.

Általános óvintézkedések

100%-os sikerráta sajnos soha nem érhető el. Gyermekek esetében, amíg az állkapocscsont nem érte el végső méretét, nem ajánlott a rögzített implantátum alkalmazása. Felnőtt pácienseknél amennyiben az operáció előtt kemény- ill. lágyszövethiányt tapasztalható, fennáll a veszélye annak, hogy az implantátum nem megfelelő szögben fog beágyazódni ill. esztétikailag nem lesz tökéletes.

Műtét előtti óvintézkedések

A műtéti beavatkozást megelőzően a beteg alapos klinikai és radiológiai kivizsgálására van szükség, hogy a páciens állapotát felmérjük. Fokozott figyelmet igényel azoknak a betegeknek a kivizsgálása, akiknél olyan lokalizált vagy szisztémás tényezők játszanak szerepet,  melyek megzavarhatják a gyógyulás folyamatát (pl. dohányzás, kezeletlen cukorbetegség, orofaciális sugárkezelés, környező csontok fertőzése).

Általánosságban véve az implantációnak és a fogpótlás megtervezésének egyénre szabottnak kell lennie. Bruxizmus vagy kedvezőtlen állkapocsviszonyok esetén át kell gondolni, érdemes-e elvégezni a kezelést.

A sebészeti beavatkozásra vonatkozó előírások

Különösen óvatosan kell eljárnunk, ha keskeny implantátumokat ültetünk be a hátsó régióba, mivel fennáll a protetikus túlterhelés veszélye. Az osszeointegráció sikertelenségéhez vezethet, hogyha nem elégséges a megmaradt csont mennyisége vagy minősége, vagy ha fertőzés illetve egyéb akut betegség áll fenn rögtön a műtét után vagy az osszeointegráció befejeződésekor.

Amellett, hogy be kell tartani a kötelező előírásokat (pl. fertőtlenítés), kiemelt odafigyeléssel kell eljárni az állkapocscsont fúrásánál, nehogy az idegek vagy az erek károsodjanak. Ha az előzetes röntgenfelvétel adatait nem sikerül megfeleltetni a fúróval végzendő aktuális hosszokkal, vagy ha az orvos a szükségesnél mélyebbre fúr, az idegek ill. más vitális rendszerek tartósan károsodhatnak. Ilyenkor az alsó ajak vagy az áll állandó zsibbadása, vagy a nyelvfenék vérzése érzékelhető.